Hogyan mérjük a hallást? Ismerd meg a szubjektív hallásvizsgálatokat!

Legtöbbször, ha audiológusnál járunk, arról számolunk be otthon, hogy megmértek bennünket vagy a hallásunkat. Elmondjuk, hogy beültünk a kabinba, jelentkeznünk kellett a hangoknál, esetleg a fülünkbe dugtak valamit, amivel megnéztek valami mást. Pedig nem rossz dolog, ha értjük mit és miért csinálnak velünk éppen.

A hallást és a fület sokféleképpen, sokféle szempontból lehet vizsgálni és mérni. Alapvetően két csoportba osztjuk a hallásvizsgálatokat, léteznek

• szubjektív vizsgálatok,
• és objektív vizsgálatok.

A szubjektív vizsgálatoknál szükség van a vizsgált személy visszajelzésére, hogy létrejöjjön egy eredmény, az objektív vizsgálatoknál azonban nincsen, így akár alvó állapotban is elvégezhetőek a vizsgálatok.

Ebben a cikkben a szubjektív vizsgálatokat szeretnénk bemutatni, így, ha legközelebb audiológushoz megyünk, magabiztosabban kérdezhetünk, más szemmel nézhetjük a vizsgálatokat és az eredményeket.

Ilyenek a szem-reakciók: pislogási reflex, szem mozgások a hang irányába, vagy az olyan testmozgások, mint a megriadás, Moro-reflex. Reakció az is, ha a baba felébred a hang hatására, elsírja magát vagy éppen abbahagyja a sírást.

Ha a csecsemő nem mutat reakciót az akusztikus ingerekre, megpróbálunk más érzékszervi ingerekkel reakciót kiváltani. Ha ezekre reagál, és csak a hallásra nem, további – objektív – vizsgálatokat kell végezni.

A gyerekek ebben az időszakban könnyen elterelhetőek más ingerekkel, így nem egyszerű szubjektív vizsgálattal diagnosztizálni a halláscsökkenést, nagy a tévedés lehetősége.

Emiatt az objektív vizsgálatok megbízhatóbbak, ahhoz ugyanis nincs szükség a csecsemő visszajelzésére. (Az objektív hallásvizsgálatokat egy másik cikkünkben mutatjuk be.)

Vizuális megerősítésen alapuló audiometria

Ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot megfelelően el tudjuk végezni, a gyermeknek már egyenesen kell ülnie, és a fejét vízszintes síkban el kell tudnia fordítani, mivel a hang lokalizálása a feladata. A fejmozgást könnyen észre lehet venni, és ha a hang felé fordul, az egyértelmű jele annak, hogy a hangot meghallotta.

Amikor ez sikerült, elkezdődik a tényleges vizsgálat, frekvenciákat és hangmagasságokat változtatva. Ha a gyermek engedi, akkor fejhallgatós, ha nem, akkor szabadhangteres vizsgálatot végzünk.

Játékaudiometria

A játékaudiometria 3-5 éves korban végezhető vizsgálat. Mivel a gyermek fejhallgatót visel, így külön is vizsgálható a két fül. Lehet lég- és csontvezetéses küszöböt is mérni. Az előző vizsgálathoz hasonlóan történik a játékaudiometria vizsgálat is, annyi különbséggel, hogy nem vizuális játékkal motiváljuk a gyermeket, hanem játéktevékenységgel.

A gyermekkel begyakoroljuk, hogy csak a hang meghallásakor végezheti el a feladatot, játékot, például bedob egy kockát a vödörbe.

Innentől kezdve a vizsgálat egy tisztahang audiometria, amelyben a felnőtt vizsgálattól eltérően a gyermek játékon keresztül reagál.

Tisztahang audiometria vizsgálat során mérhető a lég- és csontvezetéses küszöb (az a hangerő, amelyen először halljuk meg a vizsgált frekvenciájú hangot) is. A légvezetéses küszöb méréséhez a fülön keresztül kapjuk a hangingert, a csontvezetéses küszöb méréséhez pedig a fülünk mögé szorított, rezgések kibocsátására alkalmas készüléket használnak.

A mérés során az audiológus mindkét (küszöbértékekből álló) görbét felrajzolja az audiogramra.

A légvezetés görbe csökkenése jelzi a hallássérülés mértékét, míg a légvezetés és csontvezetés görbe viszonyából (hol és hogyan helyezkednek el az audiogramon) következtethetünk arra, hogy milyen típusú – vezetéses, idegi, kevert – halláscsökkenésünk van. Maga a görbe kinézete pedig utalhat arra, hogy mi okozhatta a halláscsökkenést. (Az időskori hallásvesztésnek például jól felismerhető görbéje van.)

Beszédaudiometria

A halláscsökkenés elsődleges jele az, hogy a beszédet egyre kevésbé értjük. Gyakran visszakérdezünk, úgy érezzük, mindenki motyog. Érthető, hogy a beszédértést is meg kell vizsgálnunk, ha hallókészülék választás előtt állunk.

A beszédaudiometria segít abban, hogy képet kapjunk arról, mi mindent ért hallás után a vizsgált személy az emberi beszédből.

Mivel a mindennapi életben nem önmagukban csak hangokat hallunk, hanem beszédet, ezért beszédaudiometria során tesztszavakat, számokat mondunk a vizsgált személynek. Ezeket fejhallgatón keresztül mondjuk, vagy hallókészülék választás esetén hangszórókon keresztül.

A beszédértés küszöböt úgy kapjuk meg, hogy addig változtatjuk a beszédhangerő szintjét, amíg a vizsgált személy a tesztszavak bizonyos hányadát már nem tudja visszamondani. Ez általában az a szint, amikor a tesztszavak 50%-át értjük. A tesztszavak általában számok vagy kéttagú szavak.

A visszamondott szavak százalékértékét beszéd diszkriminációs pontként határozzuk meg, ez ábrázolja a 100%-os és a ténylegesen elért eredmény közti különbséget.

A beszéd-audiometria tökéletes arra, hogy összehasonlítsunk különböző hallókészülékeket, vagy megnézzük, hogy egy adott készülék milyen hatással volt a beszédértésünkre.

A vizsgálat értékei jellemzőek a egyes hallássérülés típusokra, így a beszédvizsgálat segít a hallókészülék beállításában is.

Vezetéses hallássérülés esetén, ha növeljük a hangerőt, a beszédértés is javul. Idegi eredetű hallássérülés esetén a teljes beszédértés egyáltalán nem, vagy csak nehezen érhető el, míg a recruitment (kóros hangosságérzet fokozódás) esetén a hangerő növekedésével egy idő után csökken a beszédértés.

Reméljük, hogy így kicsit más szemmel tekint majd mindenki a vizsgálatokra. A hertzek és decibelek világa csodálatos, mi ezért is szeretjük a hivatásunkat. Ha eddig féltünk a vizsgálatoktól, vagy értelmetlennek találtuk, akkor ideje másképpen megközelíteni azokat.

Jelentkezzen ingyenes szűrővizsgálatra mielőbb Halláspontjainkba. Foglaljon időpontot most!