5 dolog, amit tanárként tudnod kell a hallókészülékekről
Június első vasárnapján ünnepeljük a Pedagógusnapot. Ilyenkor a tanárok mindig kapnak valami apróságot a gyerekeiktől, amivel kifejezik, hogy a sok rosszalkodás ellenére még mindig hálásak. Hálásak a tudásért, az oktatásért, az odafigyelésért, azért, hogy van egy második anyjuk vagy apjuk.
Ha van hallássérült gyermek az osztályodban, akkor különösen fontos, hogy rá is odafigyelj, főleg a hallókészülékére, hogy minden Pedagógusnapon azt érezhesd, mindent megtettél diákod fejlődéséért.
Sokan ugyanis letudják annyival a hallássérült gyermek érkezését az osztályba, hogy van hallókészüléke, az betölti egy szemüveg szerepét: azaz helyreállítja a hallást, és nem igényel különösebb odafigyelést.
Pedig de, és nem egészen bír ugyanolyan tulajdonságokkal, mint a szemüveg.
Ezért most összeszedtünk néhány tévhitet és apró információmorzsát, amiről tanárként mindenképpen tudnod kell a diákod hallókészülékéről!
Nem olyan, mint a szemüveg!
Azaz, nem adja vissza a teljes hallását a diákodnak, csak mert bent van a fülében a kütyü! Minden hallássérült másképpen éli meg a hallást a hallókészülékével, és neked kell kitapasztalnod a szülei és a szurdopedagógusa segítségével, hogy mit jelent számára a legjobb kommunikáció.
Mire van szüksége?
- Vizuális megjelenítésre?
- Szájról olvasásra?
- Nyomtatott anyagokra?
- Adó-vevő készülékre?
Ha ezeket biztosítod neki, hálás lesz, neked pedig lesz egy tanulékony, jó teljesítményt mutató diákod!
Figyeld, hogy hordja-e!
Bizony, főleg kisebb korukban előfordulhat, hogy kiveszi, otthon hagyja, nem akarja betenni a fülébe. Néha csak ez lehet az oka annak, hogy figyelmetlen a gyerkőcöd, miközben magyarázol.
Légy megértő, gyerekként a fül gyorsan tágul, emiatt az illeszték kényelmetlenné válhat számára, sípolni kezd, ráadásul könnyen kapnak fülgyulladást is.
Ha lehet, érdeklődj mindig a szülőknél, hogy mi történik éppen a gyermek készülékével, fülével, hogy tudj korrekten hozzáállni, hiszen könnyen lehet, hogy nemrég kapott készüléket, és szoktatni kell őt a viseléséhez. A szülőkkel összefogva sokkal hamarabb megszokhatja új hallókészülékét, mintha ellentétes üzeneteket kap az iskolában és otthon is.
Ellenőrizd, hogy működik-e a hallókészülék!
Ezt könnyen megteheted a gyermek tulajdonában lévő elemmérő készülékkel. A gyermeknek is időbe telik, míg megtanulja, hogy észlelje, hogy elmegy a hang, és szóljon is róla. Ez azért is fontos, mert ha nem kap hangingereket, figyelme könnyen elterelődik az óra anyagáról, és lemarad. Ideális esetben minden reggel szánni kellene erre egy öt percet, akár úgy is, hogy idővel a diákod végzi el az ellenőrzést.
Persze, szúrópróbaképpen napközben is érdemes ezt megejteni, ha a tanuló figyelme nagyon elkalandozik, vagy nem figyel a feladatokra, esetleg feltűnően elmosódik a beszéde, rosszabbul beszél.
Előfordulhat, hogy emögött nem lustaság, hanem az elem lemerülése áll.
Az illeszték is eldugulhat!
Ha ellenőrzés során az elemek működnek, figyelj az illeszték nyílásaira is. Ugyanis jó elemműködés mellett is lehet néma a készülék, ha az illeszték nyílása eltömődik fülzsírral. Azt mindig távolítsuk el erre alkalmas eszközzel!
Nem azért sípol, mert direkt csinálja!
Óhatatlanul is bele fogsz futni abba a problémába, hogy az órákon besípol a gyerek hallókészüléke. Ez felettébb kellemetlen, mert ő nem feltétlenül érzékeli, az osztálytársai és te viszont igen. Sokszor tévesen azt hiszik, szándékosan sípoltatja a készüléket a tanuló, pedig ez egy mechanikai probléma.
Mivel a gyerek füle gyors ütemben nő, gyakran kell illesztéket cserélnie, mivel az kicsivé válik egy idő után.
Emiatt pedig nem tölti ki a teljes füljáratot, a hang útja levegőt kap, ez okozza a sípolást.
A szülők, amint észlelik a problémát, intézkednek is, ám az új illesztékek elkészülésére várni kell. Addig legyünk türelemmel, a gyerkőcnek sem könnyű folyamatosan szembenéznie a neheztelő tekintetekkel.