Ilyen is volt a hallókészülék

Sokan vannak, akik a gyenge hallásuk ellenére azért nem hordanak hallókészüléket, mert cikinek tartják, esetleg azt gondolják, hogy még mindig azt a csúnya, barna ormótlan műanyagot kell a fülre akasztani. El kell mondanom, hogy 50 évvel ezelőtt valóban rosszul jártunk volna, ha hallásjavításra van szükségünk.

Ma már egészen pici, észrevehetetlen készülékek vannak, a technika fejlődése pedig nem áll meg – lesznek még apróbbak is.

Később a hallócsöveket fémből is gyártották és egészen a XX. század elejéig ezeket használták, hogy a fülbe tereljék a hangokat. Egyáltalán nem számított cikinek, sőt! Egészen díszes darabok is maradtak azokból az időkből.

Nagy lépés, kis készülék

Sir Alexander Graham Bell 1876-ban felfedezte a szénmikrofont és megépítette az első elektromos hallókészüléket, mely még akkor bőröndnyi méreteket öltött. Nemhogy láthatatlan, de könnyen hordozható sem volt.

Ezután ugyanezen a szénmikrofonos elven más variációk is születtek, amik egyre kisebb méretűek voltak.

Az első hallókészüléket, ami igazán nagy publicitást kapott, 1901-ben készítették el. A kísérleti példányt Alexandra angol királyné használta, de rendkívül körülményes volt az alkalmazása, mivel elektromos hálózatról működött. 1906-ban a Német Akusztikai Társaság kifejlesztette az első, könnyebben használható, szárazelemmel működő hallókészüléket.

1937 után az elektroncsöves hallókészülék feltalálásával egyre kisebb és hatékonyabb verziók születtek, majd az 50-es évek végén megjelentek a fül mögötti, majd 1980-ban a hallójárati készülékek is.

Ma már digitális hallójárati készülékek kerülnek a fülbe, amik nemcsak “láthatatlanok”, de tökéletes hallást is biztosítanak és az okos hallókészülékek már telefonról is irányíthatók.

Nézd meg a legkisebb hallókészülékeket itt!