Ön cukorbeteg? És a hallása milyen?
Hazánkban sajnos népbetegség a cukorbetegség. Ennek ellenére még mindig nem figyelünk oda eléggé a szűrésre, a jelekre és a tünetek kezelésére.
Azt még csak-csak tudjuk, hogy a szomjúságérzet, a farkaséhség és a bőr viszketése lehet a cukorbetegség jele és következménye, mint ahogyan felkészülünk ennek hosszú távú következményeire is.
Például sportolással és diétával megelőzzük, hogy felerősödjenek a tünetek, gyakran figyeljük a látásunkat, eljárunk érvizsgálatokra, és a bőrünket is ápoljuk, akárcsak az ízületeinket, és időközönként megnézetjük a vesénket, érrendszerünket, szívünket.
A hallás azonban háttérbe kerül, pedig a kutatások is alátámasztják, hogy a cukorbetegség halláscsökkenést okoz!
Meglepő számok
Japán kutatók 13 tudományos vizsgálat adatainak összevetéséből megállapították, hogy a halláscsökkenés nagyjából kétszer olyan gyakori a cukorbeteg felnőtteknél, mint egészséges kortársaik körében.
Az Egyesült Államokban 2008-ban a magas frekvenciájú hangok hallásának képességét vizsgáló kutatások azt mutatták, hogy a vizsgált cukorbetegek 54%-ánál legalább középfokú halláskárosodás állt fenn, szemben a 32%-nyi nem cukorbeteg társaikéval.
A résztvevő cukorbetegek 21%-nál középfokú halláskárosodás volt kimutatható a közép és alacsony frekvenciáknál, míg ebben a kategóriában a nem cukorbetegek aránya mindössze 9% volt.
Hasonló vizsgálatok megerősítették, hogy a az idegek károsodása jelentősen rontja a hallást, és ennek következtében azoknál a cukorbetegeknél, akiknél jelentős a halláskárosodás, egyéb, a diabéteszhez köthető szövődmény – pl. magas vérnyomás, vesekárosodás – kialakulásának is nagyobb a kockázata.
De miért vannak jobban kitéve a cukorbetegek a halláskárosodásnak?
Noha a téma még megkíván némi kutatómunkát, az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy a problémát az okozza, hogy a cukorbetegség károsítja a vérereket és idegeket. Ezáltal pedig a belső fülben lévő vérerek és idegek is károsodnak a hosszan fennálló magas vércukorszint következtében, hiszen nem jutnak elegendő oxigénhez. Egy idő után ez egyre érzékelhetőbb problémává válik, a hallás csökken, kialakul a szenzorineurális hallásvesztés.
Vegyük komolyan a problémát!
Cukorbetegként a meglévő tünetek és szövődmények tudatában a hallássérülés kis problémának tűnhet, de csak elsőre az.
Több negatív hatása van, mint gondolnánk:
- akadályozott kommunikáció,
- érzelmi instabilitás,
- bezárkózás, depresszió,
- elszigetelődés és elmagányosodás.
Vegyük észre a figyelmeztető jeleket!
Nem könnyű a fokozatosan romló halláskárosodást korán észrevenni, hiszen nem egyik napról a másikra válik a hallásunk rosszabbá. Először csak azt vesszük észre, hogy nehezebben értjük a beszédet zajos környezetben, majd ránk szólnak, hogy kiabálunk, vagy hangosan nézünk tévét.
Egyre többször kérdezünk vissza beszélgetés közben, és úgy érezzük, mindenki motyog.
Valójában mi nem hallunk akkor már elég jól.
Előzzük meg a bajt!
Ne várjuk meg, míg eljutunk a rosszul hallás állapotáig, hanem
évente egyszer menjünk el ellenőriztetni hallásunkat.
Emellett természetesen tartsuk be a diétát, mozogjunk rendszeresen, és kövessük az orvos utasításait, hogy a vérkeringésünk és a testünket szolgáló erek minél tovább jól funkcionáljanak.