Hogyan mérjük a hallást? Ismerd meg az objektív hallásvizsgálatokat!

Legtöbbször, ha audiológusnál járunk, arról számolunk be otthon, hogy megmértek bennünket vagy a hallásunkat. Elmondjuk, hogy beültünk a kabinba, jelentkeznünk kellett a hangoknál, esetleg a fülünkbe dugtak valamit, amivel megnéztek valamit. Pedig nem rossz dolog, ha értjük mit és miért csinálnak velünk éppen.

A hallást és a fület sokféleképpen, sokféle szempontból lehet vizsgálni és mérni. Alapvetően két csoportba osztjuk a hallásvizsgálatokat, léteznek

• szubjektív vizsgálatok,
• és objektív vizsgálatok.

A szubjektív vizsgálatoknál szükség van a vizsgált személy visszajelzésére, hogy létrejöjjön egy eredmény, az objektív vizsgálatoknál azonban nincsen, így akár alvó állapotban is elvégezhetőek a vizsgálatok.

Legutóbb már írtunk a szubjektív vizsgálatokról, most az objektív vizsgálatokat szeretnénk bemutatni. Így, ha legközelebb audiológushoz megyünk, magabiztosabban kérdezhetünk, más szemmel nézhetjük a vizsgálatokat és az eredményeket.

Impedancia vizsgálatok

A hang a külső környezetből a hallójáraton keresztül halad, át a dobhártyán, a hallócsontocskákon, egészen a Corti-szerv szőrsejtjeiig, majd onnan tovább jut elektromos jelekként a hallókéregbe. Éppen ezért fontos ellenőriznünk, hogy ezen az útvonalon valahol nincs-e elakadás.

Sajnos olyan vizsgálat nincsen, ami az egész útvonalat le tudná ellenőrizni, ezért szükséges több vizsgálatot is elvégezni, hogy megtaláljuk a hallássérülés okát, és felállíthassuk a diagnózist.

Az impedancia vizsgálatok azt mérik, hogyan jut el a hang a hallójárat-dobhártya—hallócsont rendszeren a kengyel talpáig, és onnan a Corti szerv külső szőrsejtjeiig.

Az impedancia vizsgálatok két eljárást foglalnak magukba:

• a tympanometria
• és a Stapedius-reflex vizsgálatot.

Hogyan működik?

A tympanometria vizsgálat során a hallójáratba egy háromfuratú dugót helyezünk, ezzel a hallójáratot légmentesen lezárjuk. Az első csövön a dobűri légnyomást automatikusan változtatjuk. A másik csőből 85 dB erősségű 220 Hz magasságú hangot sugárzunk.

A hang átjutása akkor a legjobb, ha a dobűri nyomás megegyezik a hallójáratival, a dobüregben levegő van, és a hallócsontok jól mozognak.

A visszaverődött hangot a harmadik csövön mérjük.

A vizsgálat végén egy görbét kapunk. Ha a görbe lapos, és nincs kiemelkedő csúcs, akkor valószínűleg vákuum vagy folyadék van a dobüregben, rosszul működik a tuba (egy pici, 3,5-4 centiméteres kürt, ami szellőzést biztosít a középfül számára az orrgarat felé), lyukas a dobhártya, vagy túl nagy az orrmandula.

A stapedius-reflex vizsgálat a fentieken kívül információt ad a belső fülről (Corti-szervről, különösen annak szőrsejtjeiről), a hallóideg bizonyos károsodásairól, működéséről.

Mi az a stapedius-reflex?

Normál esetben 80-90 dB-es hang hatására a kengyelizom a dobüregben reflexesen összehúzódik. Ezzel megakadályozza, hogy a kengyeltalp nagy erővel benyomuljon az ovális ablakba, és átszakítsa azt.

Ez tulajdonképpen egy hangtompító mechanizmus.

A reflexvizsgálat kimutatja a külső szőrsejtek károsodását, mivel a kengyelizom működése már a hallásküszöb felett 20-40 dB-el is kiváltható. Idegi halláskárosodásnál csak 90 dB felett, vagy egyáltalán nem váltható ki reflex.
A tympanometria és a stapedius-reflex vizsgálata közben csendben kell maradni, így ez gyermekeknél nehezítheti a vizsgálatot. Náluk előfordulhat, hogy többször kell ismételni a vizsgálatot, és el kell terelni a figyelmüket képekkel vagy játékkal.

Ez a két vizsgálat nagyon precíz és érzékeny, sokkal hamarabb kimutatják a középfül elváltozásait, mint hogy a halláscsökkenés audiometriás mérésekkel kimutatható lenne.

És ezek a legérzékenyebbek a belső-fül, valamint a hallóideg első neuronjai károsodásának kimutatásában is.

Otoakusztikus emisszió (OAE)

A belső fülben lévő szőrsejteket a hang hozza mozgásba. Ezek a mozgások hanghullámokat gerjesztenek, amiket csak nagyon érzékeny mikrofonnal tudunk érzékelni. Ezek a visszaverődő hangok az úgynevezett otoakusztikus emissziók, amelyek főként a Corti-szerv külső szőrsejtjeiből érkeznek.

Az OAE ugyanis 94-98%-os pontossággal jelzi a hallás meglétét vagy zavarát. Éppen ezért használják az újszülöttek hallásszűrésére már 2-3 napos korban. Könnyen elvégezhető, objektív vizsgálat, nem kell hozzá elaltatni a vizsgált babákat sem, mindössze a csendet kell biztosítani a vizsgálat idejére.

Fontos azonban, hogy negatív értéknél sem kell azonnal hallásvesztésre gondolni. Pici babáknál előfordulhat, hogy nem volt elég csendes a környezet, esetleg a magzatvíz vagy az anyaméh darabkái elzárhatják a hallójáratot. Ilyenkor ismételni kell a vizsgálatot.

A pozitív OAE azt bizonyítja, hogy a külső szőrsejtek bizonyos határokon belül jól működnek. Azonban ez még nem elég, hiszen nem tudunk semmit a hallópálya többi részének működéséről, a hallóidegről és az agy bizonyos területeiről.

Ezért fontos az újszülöttek esetében, hogy az OAE vizsgálat mellett BERA vizsgálatot is elvégezzük.

Agytörzsi kiváltott potenciál (BERA) vizsgálat

A BERA vizsgálat az agytörzs alsó részéről és a hallóidegről ad információkat. A vizsgálatnál az első 5 milliszekundumban kialakult görbének az alakját, magasságát elemzik, ebből következtetnek a károsodás helyére.

A hang erősségének csökkentésével a hullámok fokozatosan tűnnek el, az ötödik hullám azonban végig felismerhető marad. Ahol még éppen felismerhető ez a hullám, az adja az objektív hallásküszöböt, amiből megtudjuk, milyen is a vizsgált személy hallása.

A körülbelül fél órás vizsgálat alatt nyugton kell feküdni, ha ez nem kivitelezhető, akkor altatásban történik a vizsgálat.

Reméljük, hogy így kicsit más szemmel tekint majd mindenki a vizsgálatokra. A hertzek és decibelek világa csodálatos, mi ezért is szeretjük a hivatásunkat. Ha eddig féltünk a vizsgálatoktól, vagy értelmetlennek találtuk, akkor ideje másképpen megközelíteni azokat.

Jelentkezzen ingyenes hallásszűrésre mielőbb bármelyik halláspontunkba! Foglaljon időpontot most!