Nem hajlandó hallókészüléket hordani a mamám, mit csináljak?
Átugrunk a nagyszüleinkhez látogatóba. A tévé üvölt, a nagyi motyog, a papa nem válaszol a harmadszorra feltett kérdésre sem. Világos, mint a vakablak: hallókészülékre van szükségük. Ám ellenállásba ütközünk.
Fájó dolog azzal szembesülni, hogy szeretteink visszautasítják a segítséget, főleg akkor, ha szemünk előtt játszódik le az állapotromlásuk, amiről nem hajlandóak tudomást venni. Mi az, amit ilyenkor tehetünk?
Legyünk türelmesek!
Könnyebb külső szemlélődőként megmondó ember szerepébe állni, de gondoljunk bele egy kicsit az ő helyzetükbe is!
Forrás: 123RF
A korral érkező halláscsökkenés nem azonnal következik be! Évről évre fokozatosan romlik a hallás, így az érintettek sokszor nem is veszik észre, hogy a hallásuk már nem olyan, mint volt. Így érthető az ellenállás, az, hogy nem veszik komolyan a környezet figyelmeztetését. Az ő szemszögükből a valóság másképpen néz ki:
- „Az emberek, akik körülöttem vannak, motyognak!”
- „A tévé folyton halk, ráerősítek.”
- „Korral hanyatlik a koncentrációs képességem, ezért nehezebb telefonálnom.”
- „Nem értem, miért mondják, hogy kiabálok, úgy beszélek, mint eddig.”
Gondoljunk bele abba is, hogy ők hogyan élhetik meg hallásvesztésüket, így könnyebb megérteni a nagy ellenállásukat, és elindulhatunk egy eredményes beszélgetés felé.
Forrás: 123RF
Beszélgessünk róla, de kedvesen!
Mérgünkben hajlamosak lehetünk kioktatni a hozzátartozóinkat az aggodalom miatt, pedig a kedves szó hasznosabb lehet. Beszéljünk velük arról, hogy ők mit éreznek, kérdezzük meg, hogy mit gondolnak, a hallásukra elég jól tudnak-e támaszkodni, vagy nem. Mit vettek észre az utóbbi időben a hallásukkal kapcsolatban, és hogyan élik meg azt.
Fontos az asszertív kommunikáció!
Ez nem jelenti azt, hogy az aggodalmainkat el kellene felejtenünk! A tanácsok helyett azonban próbáljuk inkább megfogalmazni a bennünk dúló érzéseket: azt, hogy aggódunk értük, és hogy miért aggódunk, milyen jeleket vettünk észre, ami miatt azt gondoljuk, hogy a hallásuk nem olyan jó már, mint régen.
Menjünk el velük egy hallásvizsgálatra!
Ne beszéljünk rögtön a hallókészülékről, mint lehetőségről! Olyasvalakinek, aki még a hallásvesztés tényét sem tudatosította, nem lehet könnyű elfogadni, hogy szüksége van egy segédeszközre, amire nap mint nap támaszkodnia kell.
Helyette inkább javasoljunk alternatívákat, például ajánljuk fel, hogy menjünk el együtt orvoshoz vagy hallásvizsgálatra. Kísérjük el őket, és támogassuk a folyamat során őket!
Készítsük fel őket arra, hogy mi fog történni!
Az audiológiai vizsgálat nem hazudik, ott ki fog derülni, ha baj van. Készüljünk fel előre, hogy tudjuk, miben segíthetünk szeretteinknek. Lehet ez egy információ a megfelelő pillanatban, amikor szeretteink visszakoznának. A megfelelő hallókészülékhez vezető út göröngyös, és vannak mélypontjai, ezeken a mélypontokon kell átsegítenünk őket.
Forrás: Unsplash
- Nyugtassuk meg őket, hogy a hallókészülék lehet diszkrét, amit senki sem vesz észre.
- Készítsük fel őket arra, hogy türelem kell a megfelelő hallókészülék megtalálásához.
- Szóljunk, hogy első alkalommal furcsa lesz a hallókészülék hangja, de ez változni fog.
- Jelezzük, hogy a hallókészüléket is szokni kell, mint a szemüveget.
Ha kellő szeretettel és türelemmel vesszük körül szeretteinket, előbb utóbb elindulunk a pozitív változás felé.